Interju
Fruzsi 2008.01.25. 18:06
Nem zavaró, hogy a színpad hátterében egy hangos játszótér is található?
Nem, sőt! Hihetetlenül sok energiát ad! A kislányom a védőangyalom is egyben. Amikor hangbeállás van, akkor le-fel futkos a színpadon és dalolászik. Néha még a saját hangomat sem hallom, de ha ez nem így lenne, tutira hiányozna, és biztosan nem menne minden ilyen jól, hiszen ő a mi kis kabalánk is.
A stábból mindenki körülrajongja Nevist, hogy bírja?
Nagyon jól! Sokkal jobban, mint én. Azt tudni kell, hogy ő két lábbal áll a főldön, és hihetetlenül céltudatos. Én talán soha nem voltam ilyen stabil, mint ő most, háromévesen.
Azt nehéz elképzelni egy szupersztárról, hogy nem magabiztos...
Hát pedig ez az igazság. Vannak napok, amikor azt se tudom, merre van az előre. De egyébként is totál kaotikus vagyok, aki sírba viszi a barátait, mert képtelen segíteni nekik, ha szükségük van rá. Pontosabban alkalmatlan vagyok arra, hogy meghallgassam a gondjaikat. A barátnőm szokta mesélni, ha valami pasiügyet szeretne velem kitárgyalni, tuti, hogy öt perc után már merengve ülök nézek ki a fejemből, mintha ő ott se lenne.

Sok barátodat megbántottál már ezzel?
Nem, hiszen ők ilyennek fogadtak el engem. Régebben sokkal rosszabb voltam, pontosabban sokkal zárkózottabb. Bármennyire is fura, visszafogott, néha már magányos életet élek. Inkább egy könyv mellett töltöm el az estéimet, mint egy buliban.
Van valami oka, hogy ennyire visszahúzódó vagy?
Nem. Egyszerűen ilyennek születtem. Pedig az énekesnői sikereim rengeteget segítettek a problémáim leküzdésében. Tiniként depressziós voltam, és volt, hogy napokig ki sem mozdultam a szobámból, csak aludtam; senkit nem akartam látni. Igazi lázadó voltam. Otthon 17 éves koromban addig feszítettem a húrt a folyamatos lógásaimmal, hogy inkább leléptem. A nővéremmel laktam Torontóban, és dolgoznom kellett. Ez az időszak felnőtté tett.
Mit gondolsz, mi segített a depresszió leküzdésében?
Egyértelműen a kislányom születése. Amikor a kezemben tartottam rájöttem, hogy felelősséggel tartozom neki, és véget kell vetnem az önsajnáló iőszaknak. Szóval összekaptam magam.
|